Bejelentkezés

Elfelejtett jelszó
Budapesti Dohnányi Zenekar - 2017. jan. 8.

 Budapesti Dohnányi Zenekar - 2017. jan. 8. 

MÜPA - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Miként az életben az( évente visszatérő) ünnepek, úgy a kulturális életben, nevezetesen a zenei életben az évenként megrendezett, azonos típusú hangversenyek játszanak sajátos formai, tagoló szerepet. Egy-egy jólsikerült est arra inspirálja a hallgatót, hogy a következő évben annak utódát válassza a bármennyire is gazdag kínálatból. Máskor a későbbi program lehetőséget kínál „javításra”, azaz, a korábbi, kevésbé sikerültnek a „törlésére”. 
Hollerung Gábornak nem kellenek hangzatos szlogenek, hogy felkeltse szép számú érdeklődő hallgatóságának figyelmét. Eleve sejthetjük, hogy lesznek „meglepetések”, de legalábbis érdekességek a műsorban. „Újévi koncert” – elég ennyi információ, s máris teltházas közönség várja a programot a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben. (Akkor is, ha a BDZ még egy újévi koncertet hirdet, 20-ra, José Carreras búcsúkoncert-sorozata keretében, a Papp László Budapest Sportarénába.)
 Január 8-án színes estélyi ruhákban pompáztak a BDZ hölgytagjai, a látvánnyal is sejttetve, hogy oldottabb program várható. Hollerung Gábor „Ellentétek, küzdelmek, párbajok, extrémitások” ígéretével harangozta be a műsort, amely valóban kiteljesítette ezt a tematikát. Pontosabban, a zenei anyag összeállítása után, annak jellegzetességeiből állt össze a kissé furcsa tartalmi beharangozó.
Szerencsére nem volt idő elmélkedni ezen, mert sorjáztak a zenék, többé és kevésbé ismertek. A zenei különlegességekről többnyire a szólista-szerephez jutott zenekari játékosok gondoskodtak, így az ütősök Händel Vízi zenéjének két tételével, amelyek ezúttal valóban „vízi” zenék voltak. A Hornpipe-ban ujjal simogatott vizespoharakon szólalt meg a dallam, a Bourrée-nál pedig verővel csendítették meg az üvegpoharakat. Hangszín-élmény volt, a javából! Megunhatatlan extrémitásnak tűnik a magas-mély ellentét, kiváltképp, ha egymás tőszomszédságába kerül. Piccolóversenyt ritkán hallani, és nagy élmény látványként is követni a harsonás villámgyors mozdulatait, ha virtuóz szólamot játszik. Ez utóbbinál vendégművészként Kiss Zoltán működött közre – a szólistaként remeklő zenekari játékosok nevét nem minden alkalommal lehetett egyszeri hallás alapján megjegyezni.
E sorok írója is abban reménykedett, hogy a hangverseny végén, amikor elhagyjuk a hangversenytermet, utólag megkapjuk a műsorában meglepetés-koncert programját – más zenekarnál korábban volt már ilyesmire példa. Ez a gesztus azonban, sajnos, ezúttal elmaradt. Maradt tehát leginkább az élmény, konkrétan felidézhetőként pedig az egyébként is ismertebb nevek, műsorszámok.
Hollerung Gábor szívesen hív énekes vendégművészeket, minden bizonnyal örömet okozva azoknak a hallgatóknak, akik leginkább zenekari estekre járnak. Talán az a mögöttes szándék is munkál, hogy felébressze (illetve, erősítse) a vokális műfajok iránti érdeklődést. Cser Krisztián mindig lelkes fogadtatásra talál – Ozminként csakúgy, mint Don Giovanniként, amikoris Szakács Ildikó Zerlináját szándékozik elcsábítani. A Mozart-örökzöldek szomszédságában viszont kevéssé hatásosnak tűnt Rossini Macska-duettje, pedig a két macska, Kertesi Ingrid és Szakács Ildikó a látvánnyal (és gombolyagos játékkal) is igyekezett élményszerűbbé tenni a hatásos betétszámot. Ugyanők kaptak lehetőséget, hogy Mozart Színigazgatójának tercettjében vetélkedjenek a címszereplőt alakító Kálmán László szereposztó kegyéért. Hatásosabb volt Donizetti Szerelmi bájital című vígoperájának jelenete, ahol Szakács Ildikó partnereként Kálmán Péter varázsolt színpadot a pódiumra, fergeteges humorú alakításával. 
Inkább extrémitást, mint zenei érdekességet jelentett az elektromos hegedű és gordonka, aki ilyet nem látott még, rácsodálkozhatott, a többiek pedig elgondolkodhattak azon, hogy mennyire más hatású a tempó és a sebesség… 
Amennyiben elsődlegesen bónusz-ajándékként kerülnek a BDZ újévi koncertjébe közreműködők, fontosnak tartom nyomatékosítani: a legnagyobb zenei élményeket ezúttal is a kidolgozott előadásban felcsendülő zenekari műveknek köszönhettük. Respighi Varázsboltjának öt tétele korántsem csak csemege volt, hasonlóképp Johann Strauss Quadrille-jához. 
A zarzuela immár ízelítő lehetett a következő újévi programjukból, s természetesen nem maradhattak el a hatásos ráadásszámok sem.
Ami az idei újévi koncert speciális ajándéka volt, az Hollerung Gábor műsorvezetése. Taníthatatlan az a charme, amellyel valóban lényeges tudnivalókat közöl, észrevétlenül tanítva, értővé nevelve közönségét. Érdemes lenne erre megannyi szakmabelinek felfigyelni!
Az egész évadban sok fellépést vállaló zenekar, amely rendszeresen játszik komoly erőpróbát jelentő programokat is, ezúttal oldottan muzsikált, abban a biztos tudatban, hogy ezúttal korántsem a perfekció a tét. Tehát, ha valami nem sikerül tökéletesre, azt úgyis jótékonyan korrigálja a zenei folyamatok során a hallás. Ily módon gyakrabban jutott kifejezésre a játék-öröm, s ettől még hangulatosabb lett az est. (Fittler Katalin)
 

Eseménynaptár

<< Előző év / hónap
Köv. év / hónap >>
Mai dátum
Események
Közeli események:

Fórum

Jelentkezzen be az oldal tetején levő bejelentkezés mezőben!