Bejelentkezés

Elfelejtett jelszó
Honvéd Férfikar - 2016. december 19.

 Honvéd Férfikar - 2016. december 19. - Magyar Tudományos Akadémia Díszterme



A Honvéd Férfikar néhány nappal Karácsony előtt, karácsonyfa „társaságában” adott koncertjének tematikája mi más is lehetne az év ebben az időszakában, mint a közelgő ünnep megéneklése. Az együttes honlapjáról tudható, hogy a Férfikarnál már évek óta hagyomány, hogy advent napjaiban járják az országot, karácsonyi hangversennyel örvendeztetve meg a vidéki közönséget. Idén decemberben – egy közel húsz éves hiányt pótolandó – most a budapestieket sem hagyták ki a sorból. 
A keresztény kultúrkör ünnepeit tekintve minden bizonnyal Jézus születéséhez kötődik a legtöbb kóruskompozíció, így talán nem is azért nehéz egy ilyen jellegű műsor összeállítása, mert nincs mit énekelni, hanem éppen ellenkezőleg, meg kell küzdeni a bőség zavarával. A kórus karnagyai – Strausz Kálmán és Riederauer Richárd – ezúttal a zenetörténeti kronológiát követve állították össze a programot, és válogattak a gregoriántól napjainkig ismert és kevésbé ismert, karácsonyhoz kötődő kompozíciókból. A bő másfélórás, szünet nélküli műsornak kellő ritmikát biztosított az a cappella és az orgona-, illetve zongorakíséretes darabok váltakozása, a sok énekszóló és a kronológiát megszakító, egyben tagoló kortárs alkotások, melyek azonban mindkét esetben visszautaltak az előző korok művészetére, voltaképpen még szorosabbra fűzve az őket körülölelő művekkel való összetartozást.
Az európai zene első összegző stílusával, a gregoriánnal indult az este. A Strausz Kálmán-vezényelte blokkban a legrégebbi, egyszólamú dallamok mellett (Veni redemptor gentium, Ave Maria, Hodie Christus natus est) megszólaltak a gregoriánra épülő, azt alapul vevő többszólamú feldolgozások is (Dies est laetitiae, Procedentem sponsum, Sanctus). Tetszett a karnagy visszafogott vezénylési technikája, valamint az, hogy – mint például az Ave Mariában – az orgonához hasonlatos „korhű” dinamikai megoldásokat használt: először csak a kórus egyik fele énekelt, majd később bekapcsolódott az énekkar másik fele is, így mutatva meg halk és hangos kontrasztját. Hasznosnak találtam azt is, hogy a konferanszié, Frech’ Zoltán felolvasta a Hodie Christus latin szövegének magyar fordítását; hogy a zene történetében elhelyezte és röviden elemezte a felhangzó dallamokat; és hogy a Veni redemptor első két (latin szövegű) versszaka után az ének magyar szövegét is elénekelték, némileg megsejtetve, hogy Magyarországon milyen gazdag gregorián kultúra virágzott egykoron.
A gregorián válogatás után látszólag nagyot ugrottunk időben Jan Nieland holland zeneszerző Magnificatjával. Azonban csak látszólag, hiszen a 20. században élt komponista visszanyúlt a gregoriánhoz: saját korának dallam- és harmóniavilágát keverte a gregoriánhoz, mely utóbbi egy sajátos eklektika alapjául szolgált. Hatásos volt a mű, melynek magasztosságát hűen tolmácsolta Riederauer Richárd vezényletével a Férfikar, a szólót éneklő Stampai-Komesz András és az orgona szólamot játszó Nagy László Adrián.
Riederauer Richárd továbbra is maradt a karmesteri pulpituson, hogy elvezényelje a hangverseny barokk-blokkját. Heinrich Schütz Karácsonyi oratóriumának Zu Betlehem című részlete alatt kicsit pihenhetett a kórus nagy része, mivel ezt négy szólista – Gaál Csaba, Bodó Levente, Frech’ Zoltán és Kővári Csaba – szólaltatta meg, kiválóan. Ezt követte Johann Sebastian Bach népszerű korálfeldolgozása, a 147. kantátából ismert Jesus bleibet meine Freunde, majd a későbarokk másik emblematikus komponistájának, Georg Friedrich Händel Thanks be to thee Lord című kórusműve. Itt azzal a gazdag hangzással, a szépen kitartott hosszú hangok formálásával és a jól felépített fokozás örömével ajándékozta meg hallgatóságát az együttes, melyet oly sokan szeretünk előadásukban. Szép volt a baritonszóló is, ebben Egresi Tamás remekelt. Érdekes, hogy a barokk után Franz Schubert éteri 23. zsoltára (Strausz Kálmán vezényletével) nem is tűnt annyira távolinak stílusában. Voltaképpen eddig tartott az est első fele, mivel a Honvéd Férfikar levonult a pódiumról. Ám a közönség nem pihenhetett: vendégként az Országúti Ferences Templom Kapisztrán Kamarakórusa a szintén Honvédos Lógó Tamás irányításával szólaltatta meg Nagy László Adrián 2016 októberében bemutatott Országúti miséjét. A Credo tétel nélküli missa brevis nagy átéléssel hangzott el a vegyeskar előadásában és a szerző orgonakíséretével.
A koncert második fele a romantikával nyitott: César Franck klasszikus slágernek számító Panis angelicusa (szóló: Töttös Roland), Camille Saint-Saëns Tollite hostiasa, majd Adolf Adam Cantique Noël című kompozíciója (szóló: Sáray József) – nem utolsó sorban a szépen formált szólóknak is köszönhetően – egyre hosszabb tapsokat váltott ki a közönségből. 
Végül magyar szerzők művei zárták a hangverseny hivatalos programját: két Ave Maria – egy kevéssé ismert Mosonyi Mihálytól (ismét Töttös Roland énekelt szólót), és egy nagyon népszerű Kodály Zoltántól –, illetve az együttes korrepetítorának és „házi zeneszerzőjének”, Nagy László Adriánnak feldolgozásában magyar karácsonyi dalcsokorral búcsúzott az együttes. 
A kórus végig látható élvezettel, örömmel énekelt. Ismét tanúi lehettünk annak, hogy olyan igazi művészegyéniségek énekelnek az együttesben, akik – ha kell – szólista-kvalitásúak, akiknek önzetlenül odasúghatja a szóló után a kórustárs, hogy „jó voltál”, de az „egy mindenkiért, mindenki egyért” elvet vallva az utánozhatatlanul homogén, egységes férfikari hangzást is a legmagasabb fokon teremtik meg. A karácsonyi ajándéknak szánt szép est persze nem maradhatott ráadás nélkül: csak Szergej Rachmanyinov Ave Maria (Bogorogyice gyevo) című darabjának megszólaltatása után engedte el a kórust  a közönség.   (Kovács Ilona)
 

Eseménynaptár

<< Előző év / hónap
Köv. év / hónap >>
Mai dátum
Események
Közeli események:

Fórum

Jelentkezzen be az oldal tetején levő bejelentkezés mezőben!