Bejelentkezés

Elfelejtett jelszó
Nemzeti Filharmonikusok - 2017. január 25.

 Nemzeti Filharmonikusok - 2017. január 25.

MÜPA - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Pécsett, Budapesten és Miskolcon, három egymás után következő estén hallhatta a közönség Stravinsky I. és II. szvitjét, Alexandra Soumm szólójával Mendelssohn e-moll és Mozart A-dúr (K. 219) hegedűversenyét, valamint a Mozart Haffner-szimfóniáját, Kovács János vezényletével.
A Stravinsky-darabokat (miként a műsorismertetőn is szerepel) kis zenekarra szánta a szerző, ezúttal 10-8-6-6-4 játékosból álló vonóskar közreműködésével csendültek fel. A Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem közönsége komolyan fogadta e szellemes-frappáns karakterű tételeket – vélhetőleg a zenekarnak is része volt ebben. Kifogástalanul játszottak, csak épp már-már közhelyszerűen ismertnek tartva a tételeket, tehát anélkül a többlet nélkül, amely a hangzó kottaképet közvetlen élménnyé tudja tenni a hallgatóság számára.
Alexandra Soumm (aki felolvasott magyar szöveggel lepte meg a közönséget) elmondta, hogy először három éve járt hazánkban, Kocsis Zoltán meghívására. Számíthatott tehát arra, hogy visszatérő közönség hallja, ha úgy tetszik, ismerősöknek játszik. Az egykori csodagyerek, aki kétségkívül fantasztikusan tud hegedülni, előadóművészként mindmáig nem nőtt fel. Ami gyereknél-fiatalnál imponáló, hogy otthonos, sőt, magabiztos a színpadon, később nem jelent külön többlet-értéket. Azt várnánk, a sikerélmények hatására a játékörömhöz a közlésvágy, a szépség megosztásának a szándéka társul. Ehelyett azzal kellett szembesülnünk, hogy a gyakran pódiumra lépő művész a közismertnek tekinthető (gyakran játszott, s vélhetőleg általa is régen repertoáron tartott) darabokhoz is kiteszi a kottát. Amitől persze senki nem gondolhatja, hogy ne tudná fejből a darabokat, viszont beszédes bizonyítéka annak a rendszeres fellépésekkel velejáró mellékhatásnak, hogy egy-egy műsorra készülve előtte nincs lehetősége „megállítani az időt”, hogy teljes valójával (értelmileg-érzelmileg) az adott művekre tudjon koncentrálni. Kérlelhetetlenül ketyeg az óra, a figyelem pauszpapírján átütnek a következő dátumok és programok, tehát a művész, az adott kompozíciók interpretátoraként korántsem teljes értékűen van jelen. Pontosabban, szükség van a kotta segítő látványára! Hasonló kényszeres jelenség tűnt fel abban is, hogy a szólista – legfeltűnőbben a Mozart-versenymű kezdetén – pótcselekvéses gesztusokkal és mozgásokkal igyekszik „rákoncentrálni” a műre. Mert ugyan mi mással magyarázható, hogy kvázi „szemmel tartotta” a dallamokat megszólaltató játékosokat, fej- és karmozgással mintegy inspirálva őket, jóllehet erre többrendbelileg nem volt szükség. 
Kovács János a tőle évtizedek óta megszokott kidolgozottsággal figyeli mindenkori együttesét, felelősségteljesen a mű formája és a hangszerelésből következő dinamikai arányok iránt. „Besegítésre” tehát korántsem volt szükség, a szólistát pótcselekvése viszont hozzásegíthette, hogy beleélje magát a kompozíciókba.
A hangzásra nem lehet panaszunk, legfeljebb a futamok belülről fakadó, gyöngyöző örömét hiányolhattuk – mert a koncertlátogató már csak olyan, hogy nem újrahallani akarja a műveket, hanem ismételten átélni.
Mindezek fényében a legnagyobb élményt a Haffner-szimfónia jelentette. Az arányos hangzásvilág elhitető erejű volt – aligha kérhetné számon bárki is a historikus előadások által feltárt „másfajta” relációkat. A megváltozott körülmények közé, a nagy terembe méltán került harsányabb muzsika. Igaz, ettől Mozart kicsit eltávolodott – a meghittség, a közvetlen hozzáfordulás gesztusa ebben a léptékben kevésbé juthat érvényre. Ami egyedül hiányzott – de ebben vélhetőleg megannyi más tényezőnek is szerepe lehetett – annak a belső ragyogásnak, felfénylő mosolynak a hiánya, amelyet Mozart zenéje különleges alkalmakkor képes elővarázsolni mindenkiből, előadóból és hallgatóból egyaránt. (Fittler Katalin)
 

Eseménynaptár

<< Előző év / hónap
Köv. év / hónap >>
Mai dátum
Események
Közeli események:

Fórum

Jelentkezzen be az oldal tetején levő bejelentkezés mezőben!