Bejelentkezés

Elfelejtett jelszó
Győri Filharmonikus Zenekar - 2016. december 5.

 


Győri Filharmonikus Zenekar - 2016. december 5.
Richter János Hangversenyterem, Győr

A kulturális hagyományok ápolásának szép példái közé sorolhatjuk azt a hangversenyt, amelyet a Győri Filharmonikus Zenekar adott művészeti vezetője, Berkes Kálmán vezényletével december 5-én, otthonában, a város Richter János Hangversenytermében. Fontos a dátum és a helyszín, hiszen december 5-e a város nagy szülötte, a 19. század és a századforduló egyik legkiválóbb karmestere, Richter János halálának dátuma: ezen a napon hunyt el a zenetörténeti jelentőségű muzsikus száz esztendeje, 1916-ban. Szülővárosa, Győr megőrizte emlékét, hiszen hangversenytermet nevezett el róla, és őrzi ezt az emléket a város zenekara is, amely nemcsak arra ügyelt, hogy a hangverseny pontosan a nevezetes dátumra essék, de arra is, hogy az est műsorán a megszólaló három mű közül kettő ‒ Brahms Tragikus nyitánya és 3. szimfóniája ‒ azok közül való legyen, amelyeket annak idején, az ősbemutatón éppen Richter ismertetett meg a világgal.
Richter életének közismert tényei közül elegendő csupán néhányat felidéznünk ahhoz, hogy érzékeltessük, milyen jelentőségű pályafutás volt az övé. 1866-ban még csak huszonhárom éves volt a fiatal muzsikus, amikor A nürnbergi mesterdalnokok befejezésén dolgozó Wagner maga mellé vette, rábízva az opera letisztázását. Ugyancsak Richter vezényelt egy évtizeddel később, 1876 augusztusában, A nibelung gyűrűje tetralógia bayreuthi ősbemutatóján. Wagnerrel kötött barátsága nem tette elfogulttá: hasonló baráti viszony alakult ki közte és a Wagneréivel gyökeresen ellentétes esztétikai nézeteket valló Brahms között is, akinek négy szimfóniája közül kettőt Richter mutatott be, de fontos szerepet játszott Bruckner, Smetana, Dvořák, Csajkovszkij, Sibelius, Elgar és mások műveinek népszerűsítésében is. 1904-ben nem sokkal a hazai ősbemutató után Bartók Kossuth szimfóniáját vezényelte Manchesterben.
A megemlékező koncert nyitószámát, Brahms Tragikus nyitányát (op. 81 ‒ 1880) hallgatva feltűnt a határozott indítás, az előadás sötét tónusa, sok energikus hangsúlya, a muzsikálás előrefúródó lendülete és a feszes ritmus. Mindvégig sűrű vonóshangzás jellemezte a produkciót. Berkes Kálmán vezénylése közvetítette a zene komolyságát és szenvedélyét. A műsor második számaként olyan versenymű szólalt meg, amelynek szerzőségét illetően eltérnek az álláspontok: van, aki a két kürtre és zenekarra írt Esz-dúr concertót Joseph Haydn kompozíciójának véli, mások azonban azt feltételezik, hogy a szerző Franz Anton Rösler (más néven Francesco Antonio Rosetti, 1750‒1792) lehet. A művet apa és fia: Gál László és ifj. Gál László szólaltatta meg ‒ hangszeres kivitelezés és zenei ihletettség dolgában egyaránt kiválóan. Az első tételt derűs, energikus előadásmód jellemezte, a dallamokat a két muzsikus a zene problémátlan, harmonikus karakterének megfelelően formálta meg. Játékukat dinamizmus uralta, a két kürt szólamában különösen dekoratív hatást keltettek a virtuóz hangrepetíciók. Könnyed, derűs és telt hangzású, élénken ritmikus, ám ugyanakkor a kellő mértékben rugalmas muzsikálást hallottunk. A lassú tételben énekelt a két kürt: itt a lágy dallamosság vette át a vezető szerepet, puha tónusokkal, a zene melankolikus alaphangulatának megfelelő szelíd borúval az előadásmódban. Végül a fináléhoz érve a hallgatóságot felvillanyozta a délceg, kirobbanó energiájú, telt hangzású kürtjáték, amelynek egyik legfontosabb tulajdonsága a hangzás öröme volt. A két muzsikus mindvégig remekül együttműködött, felsőfokon értékelhető kettős szólistateljesítményt nyújtva.
A második részt ismét olyan Brahms-mű töltötte ki, amely Hans Richterre emlékeztetett: az általa bemutatott 3. szimfónia (op. 90 ‒ 1883). Feltűnően érett és gondozott, koncepciójában átgondolt és kiegyensúlyozott előadás született, arról tanúskodva, hogy a Győri Filharmonikus Zenekar Berkes Kálmán irányításával elmélyült és igényes munkát végez. Rögtön az Allegro con brio indításakor szembesültünk a nyitótételre oly jellemző kettősséggel: a lendület mellett a kezdőgondolat súlyával. A melléktéma a fúvósokon bensőségesen, a vonósokon szélesen dalolva szólalt meg. Az előadásnak volt tartása, ereje, a hallgató élvezettel figyelhette a feszes ritmust, az élénk hangsúlyokat. Érvényesült a tétel drámaisága, de a zene alapvető derűje is. A C-dúr Andante elején lágy derűvel, szelíden intonálta a klarinét a bevezető dallamot. A tétel egészének megszólaltatására a puha tónus és a hangzás fénye volt jellemző ‒ utóbbi jelentős részben a fúvósok játékának köszönhetően. Meggyőzően érvényesült a lírai c-moll Poco allegretto szelíd borúja ‒ a melankolikus csellókantilénával induló tételben mindvégig szép vonóshangzást élvezhettünk. Végül a fináléban (Allegro ‒ un poco sostenuto) a visszafogott indítás után fokozatosan bontakozott ki a zene energiája és indulata. Tartás és erő, heroizmus és a zene ellenpontos részleteinek méltó kidolgozása jellemezte a zárótétel megszólaltatását. (A beszámoló alapja hangfelvétel.)  (Csengery Kristóf) 
 

Eseménynaptár

<< Előző év / hónap
Köv. év / hónap >>
Mai dátum
Események
Közeli események:

Fórum

Jelentkezzen be az oldal tetején levő bejelentkezés mezőben!