Bejelentkezés

Elfelejtett jelszó
Győri Filharmonikus Zenekar - 2017. január 22.

 


Győri Filharmonikus Zenekar - 2017. január 22.
Brahms-maraton, Müpa, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

A Müpa és a Budapesti Fesztiválzenekar immár hagyományosnak tekinthető zeneszerző-maratonja először 2008-ban invitálta a közönséget egy teljes napi együttlétre egy nagy zeneszerzővel. Ez a komponista akkor az egyik legnépszerűbb romantikus, Csajkovszkij volt – elmondhatjuk tehát, hogy az első maraton szerkesztői „biztosra mentek”, kiválasztván az egyik legvonzóbb közönség-kedvencet. Pjotr Iljicset a későbbi években Dvořák, Beethoven, Schubert, Mozart, Bartók, Bach és Stravinsky követte, majd 2016 januárjában egyszerre két zeneszerzőnek áldozta Fischer Iván a hónap utolsó vasárnapját: a legendás baráti páros, Mendelssohn és Schumann művészete kínálta ez alkalommal a válogatás alapját. 2017-ben – mintha a szerkesztők csak folytatni kívánták volna az előző esztendőben félbehagyott zenetörténeti gondolatot – Schumann felfedezettje és pártfogoltja, Johannes Brahms következett: a zeneszerző-maraton délelőtt fél tizenegytől este tízig tartó eseményfolyama az ő százhuszonkét opust és további jó néhány, opus-szám nélküli alkotást tartalmazó életművéből igyekezett bemutatni tizenegy koncertben minél több fontos és jellemző darabot – többek közt a teljes szimfóniatermést, azaz a négy nagy zenekari kompozíciót.
 
A négy szimfóniát négy különböző zenekar szólaltatta meg: az elsőt a Concerto Budapest, a másodikat a Győri Filharmonikus Zenekar, a harmadikat a MÁV Szimfonikusok, a negyediket a Nemzeti Filharmonikus Zenekar. A négy közül egy szimfónia „kiosztásának” biztosan megvolt a maga speciális logikája: a 2. szimfóniát ugyanis annak idején, 1877-ben a magyar származású karmester, korának legnagyobbja, a győri születésű Hans Richter – Richter János – mutatta be. A zenekar ápolja a város nagy fiának emlékét: nemrég, Richter halálának centenáriumán, 2016. december 5-én önálló hangversenyt rendeztek emlékére, amelyen a két másik, szintén Richter által bemutatott, nagy Brahms-alkotást, a Tragikus nyitányt és a 3. szimfóniát szólaltatták meg. (Erről a koncertről is beszámolhattam a Zenekar hasábjain.) Logikus volt tehát, hogy a Brahms-maratonon a Győri Filharmonikusok kapták a 2. szimfónia előadásának lehetőségét – a zenekar művészeti vezetője, Berkes Kálmán vezényletével –, ezzel is emlékeztetve Győr büszkeségére, a szinte minden hangszeren játszó, univerzális muzsikusra; a karmesterre, aki ritka elfogulatlansággal és diplomáciai érzékkel egyszerre tartott fenn gyümölcsöző művészi és harmonikus emberi kapcsolatot a Brahms-kör és a Wagner-tábor tagjaival, s aki nemcsak két Brahms-szimfóniát mutatott be, de az ő betanításában hangzott fel először Bayreuthban, 1876-ban (történetesen éppen az első Brahms-szimfónia ősbemutatójának évében) A nibelung gyűrűje-tetralógia is.
 
A nyitótétel (Allegro non troppo) elején a kürt kicsit bizonytalankodott, de megvolt a hiteles tempó, a hiteles hangulat, és ugyanígy megszületett a mű kezdetének dinamikája és atmoszférája is. Lágyan, szelíd hangvétellel muzsikáltak a Győri Filharmonikusok, fogékonyan a zene sajátos kétarcúsága iránt: ez Brahmsnál olykor a nyitótételekben is olyan békét és nyugalmat eredményez, amely más szimfonikus szerzők gyors nyitótételeiben ritkaságnak számít. Aztán persze a tétel belsejébe érve Berkes Kálmán vezényletével is megvalósult az az erősödés és gyorsulás, amelyben már megfeszül a ritmika és intenzív sodrással szólalnak meg a széles ívű vonós dallamok. A tétel centrumában már a nagy hangzás volt jellemző, szenvedélyes előadásmóddal, markáns akcentusokkal és széles gesztusokkal.                      
 
Az Adagio non troppo második tételt átszellemült hangon indította Berkes Kálmán. A zene hangulatának megteremtését szolgálta a dús és lágy vonóshangzás, felfigyelhettünk szép kürthangokra, kulturált oboa- és fuvolaszólókra. A fokozásokban emelkedettség érvényesült, a karakterizálásban szelídség és béke uralkodott. A G-dúr harmadik tételt (Allegretto grazioso, quasi Andantino) szépen kivitelezett oboaszóló indította, majd a fuvola választékosan formált válaszát hallhattuk. Fürgén léptek be az aprózó ritmusú vonósok, és az ezt követő energikus táncritmus is plasztikusan rajzolódott ki a Győri Filharmonikusok hangszerein. A hangzást fény, derű és lágyság jellemezte. Végül élvezetes volt követni, ahogyan a finálé (Allegro con spirito) halk indítása után szinte robbanásszerűen tört fel a piano-játék felszíne alól a hangerő és az energia, hogy meginduljon a nagy sodrású zene feltartóztathatatlan irama. Dúsan, sűrűn, és szélesen dalolt a vonóskar, fényes hangzás fedőrétegével vonták be a vonósok hangzásszövetét a fafúvók, a rézfúvós harmóniák pedig erőt adtak a hangzásnak. Újra és újra feltűnt, Berkes Kálmán értelmezése milyen fogékony a tételben itt-ott felbukkanó, más előadásokban rejtve maradó tánckarakterek iránt. (Csengery Kristóf)
 

Eseménynaptár

<< Előző év / hónap
Köv. év / hónap >>
Mai dátum
Események
Közeli események:

Fórum

Jelentkezzen be az oldal tetején levő bejelentkezés mezőben!