Bejelentkezés

Elfelejtett jelszó
Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara - 2016. december 14.

 Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara - 2016. december 14. - Zeneakadémia


Az MVM koncertek decemberi prospektusában „Remekművek három tételben” címmel hirdetett hangverseny sok más kritériumnak eleget tesz, ennek azonban nem! Szerepel az MVM koncertek reprezentatív programfüzetében is, a 18. Gödöllői Nemzetközi Hárfafesztivál rendezvényeinek quasi-függelékeként. Ez már inkább igaz. Ami érdemben a legnagyobb vonzerejét jelentette – s erről a műsorkínálatok összeállítása idején vélhetően nem tudhattak – az kétségkívül Dárdai István Stradivari-hangszere. 
Két nappal a hangverseny előtt mutatta be új hangszerét a Müpa Üvegtermében a sajtó képviselőinek Várdai István. Starker János óta eddig nem volt magyar gordonkaművésznek Stradivari-hangszere. A korábban Montagnana-hangszeren játszó művész (a felmérések tanúsága szerint az elmúlt évben a világ második legkeresettebb csellistája) a továbbiakban mindkét hangszeren játszik majd; új hangszerével most ismerkedik. Amerikai gyűjtőtől vásárolta meg a német mecénás a ránkmaradt 65 cselló közül azt, amelyet a tanulóéveit követően saját műhelyében elsőként készített Stradivari. E hangszert korábbi híres tulajdonosairól Ex du Pré-Harrall”-ként tartják számon.
A hangverseny másik hangszer-újdonsága az a hárfa volt, amely svájci hangszerkészítő műhelyéből került ki – készítője személyes jelenlétével tisztelte meg ezt az estet.
Különlegességet jelent, hogy kizárólag Saint-Saëns művei szerepeltek a műsoron. A 19. század talán legnagyobb hatású francia muzsikusával meglehetősen mostohán bánik az utókor. Több mint félezer művéből legszélesebb körű ismertségnek zoológiai fantáziája, Az állatok farsangja örvend, hangversenyek műsorán (magyar viszonylatban mindenképp) Orgonaszimfóniája szerepel gyakran, s időről-időre felcsendül egy-egy zongoraversenye is az ötből, amelyeket annakidején a zongoristaként is kiváló komponista ismertetett meg hallgatóságával. Saint-Saëns egyébként 1879-ben nagysikerű hangversenyt adott Budapesten – most pedig, talán véletlen egybeesés, két nappal halála 95. évfordulója előtt került sor erre a szerzői estre.
Ami ténylegesen „három”, az a programban szereplő darabok apparátusa: hallhattunk szólódarabot (Fantázia hárfára), kamaraművet (Fantázia hegedűre és hárfára), valamint szólóhangszerre és zenekarra készült kompozíciókat (Hangversenydarabot hárfára és zenekarra, valamint a gordonkás műsorszámokat: Allegro appassionatót és az a-moll gordonkaversenyt).
A hárfások eredeti hangszeres repertoárjának értékes darabjai a Saint-Saëns művek, hatásos volt a „crescendo-elvű” műsorösszeállítás. Vígh Andrea szólista-produkciójától az utolsó percekig az érdeklődő figyelem légköre uralkodott a terem egészében. A rektorasszony produkcióit szeretetteljes lelkesedés fogadta (a második Fantáziában Szabadi Vilmos volt a partnere) – dobogóra csak a zenekarkíséretes műnél volt szüksége. A ritkán hallható darabok esetében egyszeri hallás alapján nehéz eldönteni, mennyiben segítette a hangszer a változatos hangszínkészletet; a fantáziában jól tagolt, karakterizált formarészek követték egymást. (A két fantázia egyébként szerepelt a hárfafesztivál nyitókoncertjének műsorán is, a Gödöllői Királyi Kastély dísztermében.) Vígh Andrea technikailag is kifogástalan játékában markánsan elkülönültek a regiszterek, ám a zenekarkíséretes tételben inkább a hangszer adottságaként értékelhető jellegzetességnek tűnt a magas régió fémes-hideg hangzása. A koncert-végi ráadások sorát méltán kezdte A hattyú – Várdai István szólóját ideális tónussal kísérte a hárfa (itt nem jutott szerep a magas regiszter hideg-éles hangjainak).
Vajda Gergely irányításával a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara korrektül kísérte a szólóhárfát, dinamikailag soha el nem nyomva, és érezhetően alkalmazkodva a szólistához. Az Allegro appassionato tételnek már a címben is meghirdetett tónusa eleve más hozzáállást igényelt; itt aktívabbak voltak az együttes muzsikusai, és számukra nyilvánvalóan a gordonkaverseny jelentette az „igazi” művészi feladatot. Noha, miként harmadik ráadásszáma előtt kedves-huncut mosollyal a közönségnek is tudtára adta a szólista, hogy „még csak ismerkedünk” (mármint a hangszerrel), a gordonkaversenyt, mint repertoárdarabját, olyan felszabadultan játszotta, hogy ezzel partnerévé fogadta, partner-kapcsolatra inspirálta valamennyi közreműködőt. Itt volt igazában szükség a karmesteri koordinációra is – nagy élményt jelentett a korántsem metrikusan pulzáló előadás. A ráadás-szám Cassado-tétellel Várdai éreztette az új hangszerével való kapcsolat személyességét; igyekezett mindent kihozni belőle, azaz, nem kímélte: a kifejezés intenzitásával emlékezetes perceket okozott. Csakúgy, mint a Bach-tétellel. (Fittler Katalin)
 

Eseménynaptár

<< Előző év / hónap
Köv. év / hónap >>
Mai dátum
Események
Közeli események:

Fórum

Jelentkezzen be az oldal tetején levő bejelentkezés mezőben!