Bejelentkezés

Elfelejtett jelszó
Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara - 2016. május 11.


Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara - 2016. május 11.


A Dohnányi sorozat 5. estjének műsorán két nagylélegzetű kompozíció szerepelt: Dohnányi I. szimfóniája, valamint Rimszkij-Korszakov Seherezádé című szvitje. Hallgatóbarát sorrendet választottak: Dohnányi fiatalkori (mindmáig sajnálatosan ritkán felcsendülő) szimfóniája nagyobb figyelmet igényel, Rimszkij-Korszakov színpompás mese-muzsikáját elég csupán önfeledt gyönyörködéssel hallgatni. Az előadók szempontjából is ideális ez a sorrend, így a második részben tette le, a Seherezádé igényes hegedűszólóival, zenei névjegyét a zenekar új koncertmestere, Nathan Giem. Kinevezéséről a dirigens Madaras Gergely tájékoztatta a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem közönségét. Nathan Giem hegedűhangja érzékien szép, szinte eszköztelenül szólaltatta meg a legvirtuózabb részleteket is.
Olyan hangversenyt hallhattunk, amelyre érdemes sokáig emlékezni. Madaras Gergely határozott elképzeléssel, lelkesen irányította a felcsendülő tételeket. Zenére-figyelő gesztusaival elérte, hogy a hangszeresek is aktívan vegyenek részt a tételek megformálásában. Az „itt és most” születés-gesztusát az egész est folyamán életben tartották, nem voltak rutin-jelleggel megszólaltatott zenei anyagok. Madaras karmesteri pálcája néha „ideges”, szinte előbbre jár az irányításban a kelleténél. Ez eredményezhetett néhány apró pontatlanságot új szakaszok indulásánál, de ezért bőségesen kárpótolt a mindig üde tónus. És ez is annak a jele volt, hogy Madaras nem biztonsági megoldásokra törekszik, hanem élményszerű muzsikálásra.

Furcsa volt szembesülni a ténnyel, hogy mindössze 24 éves szerző műve a 9. opuszként jegyzett d-moll szimfónia; a nagyformák kidolgozottsága, a biztos arányérzék minden bizonnyal élvezetessé tette a szólamokban való tájékozódást is. Külön örömet jelentett az, hogy az előadók ki tudták tölteni a tételek választott tempó-kereteit; mindig mindenre jutott idő, a szólisztikus állások gyönyörködtetőek voltak, és a kontrasztos tempóváltások aktív figyelmet biztosítottak valamennyi tételnek. Szívesen emlékezem a középtétel beethoveni scherzójára csakúgy, mint remekül felépített variációs finálé-tételre, a bravúros fúgával.
A Seherezádé hallgatása során a gyakorlatban is megbizonyosodhattunk Rimszkij-Korszakov bravúros hangszerelő-tudásáról. A Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem pódiuma lehetővé tette, hogy a szólisztikus állások oly módon érvényesüljenek, hogy közben ne akasszák meg a zenei folyamatokat. A dinamikai kidolgozottság a műsor egészében hangsúlyos szerepet kapott.
Madaras Gergelynek köszönhetően értesültünk a koncertmester nevéről, s arról, hogy frissen foglalta el ezt a pozíciót. Talán ezzel menthető, hogy róla semmi információt nem közölt a műsor szólólapja – hogy Madaras Gergely szakmai életrajza sem naprakész frissítésben olvasható, annak nem találtam okát. (Fittler Katalin)
 


Eseménynaptár

<< Előző év / hónap
Köv. év / hónap >>
Mai dátum
Események
Közeli események:

Fórum

Jelentkezzen be az oldal tetején levő bejelentkezés mezőben!