Bejelentkezés

Elfelejtett jelszó
MÁV Szimfonikus Zenekar -2016. november 7.

MÁV Szimfonikus Zenekar -2016. november 7. 

Zeneakadémia,

Örvendetesen módosult az idei évadban a MÁV Szimfonikus Zenekar bérleti kínálata; a kilenc sorozat közül kettőnek a helyszíne a Zeneakadémia Nagyterme, s közülük azok, amelyek műsora zongoraversenyt is tartalmaz, az Olasz Kultúrintézetben rendezett Zongorabérletben is hallhatók. Az utóbbiak kezdési időpontja szombatonként 18 óra, tehát az a koncertlátogató réteg is részesülhet ugyanazokban a zenei élményekben, amelynek a 19 órai kezdés is későinek tűnik.
A Lukács Miklós-bérlet 2. estje a bennfenteseknek (s kiváltképp azoknak, akik évtizedek óta hűséges hallgatói a zenekarnak) külön csemegét tartogatott: dirigensként az a Mark Gorenstein lépett pódiumra, aki 1985-től 1988-ig a zenekar vezető karmestere volt.

Tudatosan kerültem a „háttérinformációkat”, köztük, hogy vajon ezúttal milyen szempontok mentén, kinek az ötletére-javaslatára hívták meg, s azt is, hogy milyen érzéseket-ellenérzéseket táplálnak vele szemben a jelenlegi zenekari tagok (hiszen azóta jelentős százalékban cserélődött az együttes személyi állománya). A zenehallgatás során igyekeztem a „másik oldaltól” is függetlenedni, tehát nem foglalkozni azzal, vajon milyen érzés lehet a karmesternek visszatérni élete első tartós külföldi állomására, ahol néhány régi arc is „visszaköszön” a múltból.
Tehettem ezt annál is inkább, mivel Gorenstein, mintha csak némely életraja megjegyzéseit kívánná illusztrálni, valóban a „szigorú” karmesteriskola képviselőjének tűnt. Az ilyen karmester esetében korántsem tűnik szóvirágnak az „irányította az együttest” közhelyszerű megállapítása. Ténylegesen irányít, vagyis az ő elképzelését kívánja érvényre juttatni, amelynek helyességét illetően nincsenek kételyei. Tehát, annak a fajta kétirányú kommunikációnak, amely alkalmanként csillagórás élményeket szül, nyomát sem találhattuk. Nem róhatjuk fel ezt hiányosságként, hiszen ezúttal vendégszereplésről van szó, ami akkor is alkalminak tűnhet, ha két ízben is elhangzik a műsor. Az viszont tény, hogy a zenekari játékosok ezúttal feladatként élhették meg szólamaikat, annál is inkább, mert a karmester műismerete és igényessége minden részletre kiterjedt.
A kiadott műsortól eltérően, többlet-műsorszámmal gyarapodott a program, amelynek szomorú esemény adott létjogosultságot. Gorenstein magyarul szólt a közönséghez, elmondva, hogy Kocsis Zoltán előző nap bekövetkezett halála a nemzetközi zenei élet nagy vesztesége, s hogy az ő emlékének ajánlja a felcsendülő muzsikát, Grieg Peer Gyntjéből az Aase halála című tételt. A műsorszám tolmácsolása, a felkészülési (próba) idő rövidsége ellenére megrendítően szép volt, szívből játszották a muzsikusok, akiket az utóbbi években többször vezényelt Kocsis – és az aktualitás módosította a zenehallgatás milyenségét is. Ima volt ez a tétel, a zene nyelvén.
Elismerésre méltó az a gesztus is, hogy a szólista ráadásként ugyancsak Grieg-zenét játszott, A hegyi király barlangjában című tételt a Peer Gyntből.
Ami a tényleges műsort illeti, Prokofjev Rómeó és Júlia szvitjét, a második részben pedig Rachmaninov Rapszódia egy Paganini témára című, zongoraverseny-nehézségű darabját és Csajkovszkij szimfonikus fantáziáját, a Francesca da Riminit, ezúttal az összkép maradt emlékezetes. Az a monumentalitás, amely már-már letaglózta a hallgatót, s az a perfekcióra-törekvés, amelynek köszönhetően a művek részleteinek hangzás-arányai változatosságot biztosítottak. Gorenstein, aki pályája javarészében hosszú időt tölt egy-egy zenekar élén, tehát mintegy betanító karmesterként „kézhez szoktatja” a muzsikusait, sok mindent eleve adottnak vesz. A biztos szólamtudást alapfeltételnek tekinti, így például a hosszú szünetelő szakaszokat követő belépéseket is általában csak akkor segíti „beintéssel”, ha az adott hangszer szerepe jelentős az adott faktúrában. Hogy felkészült együttesekkel dolgozik, annak ékes bizonysága, hogy tud és mer kizárólag a dallamjátszó hangszerrel/hangszercsoporttal törődni alkalmanként, abban a biztos tudatban, hogy a kíséret – legyen akár összetett, zeneileg igényes felrakású – közben meg fog szólalni. A MÁV Szimfonikus Zenekar muzsikusait dicséri, hogy ebben a várakozásában nem kellett csalódni. Ennek a dallamra-koncentráló gesztusnak a hasznáról gyakran megbizonyosodhattunk az est folyamán, mivel ennek következtében rendkívüli intenzitással szóltak a melodikus anyagok.
A szólista, a technikai nehézséget nem ismerő Jevgenyij Mikhailov hasonló szellemben muzsikált, abban a biztos tudatban, hogy ha ő pontosan játszik, nem lesz gond a kísérettel. Nem is volt, csupán a közös muzsikálás öröme, a zenélés társas-játék volta nem jutott érvényre. Az est során az érzelmi hatás került csak bántóan háttérbe – vélhetőleg a muzsikusok sem azzal a tudattal játszottak, hogy hangzó szépségeket hoznak létre, hanem valamiféle igényes teljesítménykényszer érződött. A hallgató pedig figyelt, ismert és ismeretlen részletekre (mások akár számukra ismeretlen művekre), s egész este nem talált lehetőséget a belefeledkezésbe, jóllehet, kidolgozott-szép hangzások vették körül.
A csaknem három évtized múltán visszatérő karmester elégedett lehetett egykori zenekarának jelenlegi színvonalával – talán ezért is nem látta szükségét, hogy pillanatnyi, helyzet-kívánta instrukciókat építsen bele a műegészre vonatkozó koncepciózus mozdulat-rendszerébe. (Fittler Katalin)
 


Eseménynaptár

<< Előző év / hónap
Köv. év / hónap >>
Mai dátum
Események
Közeli események:

Fórum

Jelentkezzen be az oldal tetején levő bejelentkezés mezőben!