Bejelentkezés

Elfelejtett jelszó
MÁV Szimfonikus Zenekar - 2016. április 28.

MÁV Szimfonikus Zenekar - 2016. április 28.

Eredetileg Rachmaninov és Dvořák művei szerepeltek a Szőke Tibor-mesterbérlet 3. estjének műsorán, de a megváltozott program is meggyőzően hatott. A Vocalise-átirat ideális kezdet – előadását ezúttal a közelmúltban elhunyt muzsikustársuk emlékének ajánlották a játékosok. Atmoszféra-teremtő volt, ugyanakkor rögtön észre kellett vennünk a vonóskar perfekcióra törekvő, igényes zenélését. Takács-Nagy Gábor műhelymunkájának köszönhetően érzékelhető színvonal-emelkedést észlelhettünk néhány éve, s most, amikor ismét ő állt a karmesteri dobogón, az általa támasztott igényesség teljes intenzitással működött.

Hadd jegyezzem meg, nem véletlen, hogy állandó karmester irányításával születtek annakidején a később világhírre szert tett zenekarok. Mindmáig meghatározó jelentőségű, hogy legyen egy olyan irányító személyiség, aki kialakítja egy-egy zenekar arculatát, ideális esetben akár megkülönböztethetően felismerhető hangzásképét – amihez aztán a vendégek, utazó sztárok esetenként hozzátehetnek több-kevesebb ideig illetve műsorra vonatkozóan jellegzetes színeket, vonásokat. Időtartamtól függetlenül, időtállónak bizonyul Takács-Nagy vonós-nevelő munkája – amelynek hatása, mint hallhattuk, intenzíven érvényesült a későbbi találkozáskor.
A folytatás akusztikai tanulsággal járt: Mozart G-dúr zongoraversenyében jelentősen csökkent a zenekar létszáma, ám a hangzást mégsem ez befolyásolta elsődlegesen. Zenekaraink – s ezt általánosságban állíthatom – fellépéseik során mindinkább „berendezkednek” a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem tágas pódiumán. Kitapasztalják, mennyire érdemes „belakniuk” a kínált teret, s mikor célszerű szólamonként vagy hangszercsaládonként tömörülve maradniuk. A kisebb létszámú formációk esetében ez mindenkor újból megválaszolandó kérdést jelent; ilyenkor a nagyobb létszámú szólamban való játékhoz szokott muzsikusok számára a hangképzés intenzitásától kezdve megannyi szempont újragondolandó. Ezúttal mintha kissé öncélú örömzenélés tanúi lettünk volna: a Kocsis Zoltán partnereiként felelősséggel muzsikáló zenekari játékosok produkciója pódium-centrikus maradt. Az élő muzsikálásnak az élményt-megosztó funkciója érezhetően háttérbe került; mintha számoltak volna a hallgatóság eleve felfokozott figyelmével. S jóllehet, várakozásukban nem kellett csalódniuk – mégis, a közönség szívesen érzi azt a fajta „megszólítottságot”, ami abból adódik, hogy eleve neki, az ő gyönyörködtetésére játszanak. Most kissé kirekesztve érezhettük magunkat – vagy talán csak elszoktunk a hallgatói aktivitást igénylő koncerttermi zenehallgatástól?
Mindenesetre, a fafúvósok és a kürtösök széphangú játéka, kiváltképp a zongoraszólamhoz kamarazenei igénnyel csatlakozó részletekben, nagyban hozzájárult ahhoz, hogy átélten, s ne csak újrahallgatva találkozzunk ismét ezzel a kompozícióval (C-dúr zongoraverseny, K. 453). S Mozart-zongoraverseny, Kocsis Zoltán szólójával, egyébként is ritkaság-csemegének számít napjaink hangversenyéletében.
Talán Takács-Nagy Gábor is megérezte, hogy annak a bizonyos bioáramnak, amely működik a nézőtéren, valamint a nézőtér és a pódium között, növelni kell az intenzitását: a szünet után megszólította a hallgatóságot. Ez nála nem szokatlan – ám ezúttal szinte csak az érzelmekre akart hatni, ráirányítva a figyelmet Dvořák zenéjének a „szeretetreméltóságára”. Utólag megítélhetetlen, volt-e része ennek a figyelem galvanizálásában, vagy a nagyzenekar önmagában is ebbe az irányba hatott – mindenesetre, a VIII. szimfóniának ideális hallgatóság jutott.
Az egész est folyamán érezhető volt a dirigensnek az az igénye, hogy a zenekari muzsikusok aktívan vegyenek részt szólamuk megformálásában. Irányítása kiterjedt az apró mozzanatokra is, ugyanakkor sohasem mechanikusan pontos játékot igényelt. Kiváltképp a sokszólamú-sokszínű részekben igényel ez nagy figyelmet az előadóktól, akiknek a dallam illetve kíséret sűrűn változó funkcióiban egyaránt olyan hangzásteret kell megteremteniük, amely megfelelő a muzsikuspartnerek anyagának a megszólaltatásához is. Az ilyesfajta zenélés szinte folyamatosan sikerélményt ad a résztvevőknek, és így szinte magától felépülnek az arányos nagyformák, amelyek rendre örömforrást jelentenek a hallgatóság számára. (Fittler Katalin)
 


Eseménynaptár

<< Előző év / hónap
Köv. év / hónap >>
Mai dátum
Események
Közeli események:

Fórum

Jelentkezzen be az oldal tetején levő bejelentkezés mezőben!