Bejelentkezés

Elfelejtett jelszó
MÁV Szimfonikus Zenekar - 2016. január 30.

MÁV Szimfonikus Zenekar - 2016. január 30.

Csaba Péter, aki a 2012/13-as évad óta a MÁV Szimfonikusok vezető karmestere és művészeti vezetője, immár harminchárom esztendeje, 1983 óta él Lyonban. Sok szálon kapcsolódik a francia zenekultúrához, nem csoda hát, hogy amióta a zenekar élén áll, jó néhányszor tűzte műsorra francia zeneszerzők kompozícióit, sőt az is megesett már néhányszor, hogy a teljes hangverseny francia műveket tartalmazott. Ez történt január végén is, amikor a karmester a zenekar élén Ravel–Debussy–Berlioz-műsort vezényelt, a Lúdanyó meséit (1911), az Ibériát (1905/08) és a Harold Itáliábant (op. 16 – 1834) szólaltatva meg. Utóbbiban az eredetileg Paganini számára komponált magánszólamot fiatal magyar művész, Szűcs Máté (1978), a Berlini Filharmonikusok szólóbrácsása játszotta.

    Egy effajta műsor többféle értelemben is hasznos. Közönségpedagógiai szempontból gyümölcsöző egy nemzet zenei terméséből egy teljes koncertnyi antológiát összeállítani, hiszen így a közönség mindenfajta ismeretterjesztő magyarázat nélkül, önállóan fedezheti fel egy nemzeti stílus korszakokon átívelő sajátosságait, megfigyelve, miben rokonai egymásnak a különböző századok azonos földön élt komponistái, de azt is, melyek a lényegi különbségek. Ugyanakkor a zenekar számára is gyümölcsöző stúdium egy francia program, hiszen a gall szerzők nagyon igényesen komponáltak zenekarra, sok érzékenyen kikevert színárnyalatot és egyéb, igényes hangszerelési effektust sorakoztatva fel. A karmesternek egy francia műsor számtalan lehetőséget kínál arra, hogy muzsikusainak intonációját tisztítsa, játékuk dinamikai érzékenységét fokozza, a művek szólisztikus és kamarazenei részleteinek kidolgozásán végezve el azt a finommunkát, amelyről persze minden karmester és zenekari zenész tudja, hogy csak elkezdeni lehet, befejezni nem, de azért a kitartó és igényes művész – és Csaba Péter számtalanszor bizonyította már, hogy ilyen – minden egyes koncerttel előbbre jut a tökéletesség felé vezető úton.
    A Lúdanyó meséi első tétele, Csipkerózsika pavane-ja örömöt szerzett a zsánerképre jellemző álomittas, elvarázsolt hangulattal. Jó volt érzékelni a bőgők mély pizzicatóinak terét, hallani a hegedűk magas fekvésbeli tiszta játékát és a fafúvók fényt árasztó hangzását. A Hüvelyk Matyi ártatlan meseatmoszféráját is élveztem, a naiv fafúvós szólókkal és a hegedűk füttyentést utánzó üveghangjaival. Csúnyácska, a pagodák hercegnője a xilofon fürge mozgásával örvendeztetett meg, A Szépség és a Szörnyeteg beszélgetésében megkapónak találtam a puha vonóshangzás és a mélyben tekergő kontrafagottdallam éles karakterellentétét. A Tündérkert hallgatásakor persze a legszebb élményt a tétel végén a dinamika kitárulása szerezte.
    Debussy Ibériájában tetszett az Utcákon és tereken mozgalmas nyüzsgése, lendületes tempóvétele és rugalmas ritmusa, a kasztanyett feszes-temperamentumos pattogása; örömmel figyeltem fel a klarinét lazán kibomló dallamára és a rézfúvók hangrepetícióira. Csaba Péter vezénylése a forma sajátos mozaikszerűségét is érzékeltette. Az éjszaka illataiban Debussy hangulatköltészetével szembesülhettünk – színekben megvalósítva. Érzékenyen keverte ki karmester és zenekara a különféle színkombinációkat: fafúvók, szordinált rézfúvók, szordinált magas vonósok, oboa, hárfa – ihletetten és igényesen szólalt meg a tétel. Végül a lassú intermezzóból fokozatos átmenettel született meg a finálé, az Ünnepnap reggelén. Mozgalmas előadást hallottunk, melyben életteli hangulatot teremtett a klarinét és a trombita harsánysága, a pengetett vonósok gitárt utánzó effektusa. Színes, érzéki, élettől duzzadó tolmácsolásban hangzott fel Debussy Ibériája.
    Berlioz Harold Itáliában című szimfóniáját hallgatva joggal érezhettük úgy, hogy 2011-ben Szűcs Máté nem véletlenül lett – Antwerpen, Bamberg, Drezda, Frankfurt után – a Berlini Filharmonikusok szólóbrácsása. Hangja telt, dús, színgazdag, intonációja kristálytiszta, hangszeres játéka makulátlan és a lehető legtermészetesebben, minden magamutogatástól mentesen virtuóz. Arányérzéke, zenei intelligenciája átjárja zenélését, amelyet jóleső belső nyugalom ural. A brácsairodalom nevezetes darabját teljes zenei és poétikai azonosulással játszotta, a tételek tempóin, színein, ritmusprofiljain és karakterein keresztül találva meg az utat a romantikus hős alakjához. A nyitótételben (Harold a hegyekben) érvényesült a zene mozgalmassága és drámai hangvétele, a muzsikálás energiát sugárzott. A zarándokok menetét tolmácsolva karmester és szólista egyaránt fontos szerepet szánt a lépő ritmusnak és a koráldallam kimért magasztosságának. Szépen énekelt a brácsa a Szerenádban, majd a korábbi tételek témáit beethoveni módszerrel visszaidéző finálé (A zsiványok tivornyája) rendkívül határozott körvonalakat kapott, nagy lendület, dús hangzás, mozgékony ritmus és sok intenzív hangsúly jellemezte a felszabadult és szuggesztív közös muzsikálást. (Csengery Kristóf)
 


Eseménynaptár

<< Előző év / hónap
Köv. év / hónap >>
Mai dátum
Események
Közeli események:

Fórum

Jelentkezzen be az oldal tetején levő bejelentkezés mezőben!