Bejelentkezés

Elfelejtett jelszó
MÁV Szimfonikus Zenekar - 2016. szeptember 26.

MÁV Szimfonikus Zenekar - 2016. szeptember 26.

Ingrid Fuzjko Hemming zenekari estje címmel hirdették a Japán Nagykövetség és a Japán Alapítvány által támogatott hangversenyt, amelyre a Zeneakadémia Nagytermében került sor. A szervezésben a zenekar partnere a Propart Hungary Bt. volt. A szólistára irányította, szinte kizárólagosan, a figyelmet a kétnyelvű (japán és magyar) szórólap is, amely alap-információkat nélkülözött.

A szólistát illetően, aligha lett volna érdektelen feltüntetni, hogy életének 84. évét tapossa, s informatívabb lett volna, ha a „Szerencsétlenül elveszítette a hallását, de ez nem törte ketté karrierjét” mondat helyett arra mutat rá, hogy hallásának részleges visszanyerését követően hangfelvételek készítése mellett visszatért a nemzetközi koncertéletbe is. Azt olvasva, hogy jelentős sikert aratott a Carnegie Hallban, lehetetlen nem gondolni egy másik elhíresült Carnegie Hallbeli eseményre, mivel épp a közelmúltban került vetítésre hazánkban Florence – a tökéletlen hang címmel a Florence Fostar Jenkins életéről készített film. Nos, a közönség néha kiszámíthatatlan – mindenesetre nagy tolerancia jutott Hemmingnek, aki időnként szerény önkritikával állítja össze a műsorát.
Hemming különböző karmesterek vezényletével több alkalommal lépett már fel a MÁV Szimfonikusokkal. Ezúttal a Szlovák Rádió Zenekarának vezető karmesterét, Košík Mariót köszönthettük a dobogón. A műsor első részében a zenekartól Schubert-tételeket hallhattunk, a könnyed tónust ellensúlyozandó, visszafogottan fegyelmezett előadásban, majd a zongoramuzsika következett. Schubert impromptut követően Rahmanyinov-prelűdöt játszott Hemming, majd Chopin „Forradalmi” etűdjére vállalkozott (nem kellett volna), és Liszt a-moll Paganini-etűdjét szólaltatta meg. Hemming a visszatérése óta leggyakrabban versenyművek szólistájaként lép fel, feltehetően nagyobb biztonságban érzi magát közreműködőként. Ezúttal tehát a gesztust értékelhettük leginkább, de a c-moll etűd műsorra tűzését semmi sem menti! Kiváltképp a Zeneakadémián! Ő is érezhette, hogy nem volt szerencsés a választása, mert nem várt spontán tetszésnyilvánítást utána (a közönség viszont nagylelkűnek bizonyult).
A szünet után Mozart C-dúr zongoraversenyének (K. 467) magánszólamát játszotta, ez viszont jó választásnak bizonyult. Figyelmesen és fegyelmezetten alkalmazkodott partnereihez, igaz, a dirigens körültekintő irányításával a zenekar ideális hangzó környezetet biztosított a számára. A Mozart-koncert hallgatásakor a közönség átadhatta magát a zenének, gyönyörködhetett anélkül, hogy különböző szempontokkal foglalkozott volna.
Már csak egy zavaró mozzanat volt hátra: vélhetően nem látta a kinyomtatott műsort a zongoraművész, így ráadásként bekonferálta a meghirdetett zárószámot: Paganini-Liszt: La Campanella. Köztudott, hogy az a CD-felvétele, amely e darabtól kölcsönözte a címét, rendkívüli sikert aratott. S valóban figyelemreméltó, hogy a pályáját szinte végigkísérő nagy kedvencek egyikét mennyire megőrizte az izom-emlékezet! Több pillanatban felcsillantak olyan érzékeny-szép megoldások, amelyek alapján következtethetünk arra, milyen lehetett fénykorában a zongoraművész, aki 39 évesen veszítette el a hallását. És megrendítő volt látni, hogy mennyire lételeme a muzsikálás az idős hölgynek. Feltehetően átérezte ezt mind a karmester, mind pedig a zenekar, s éppen ennek köszönhetően lett az egész est csúcsteljesítménye a Mozart-zongoraverseny.
S aligha lehet a sors számlájára írni azt a furcsa „fintort”, hogy a jegyeken mindösszesen négy zeneszerző (Schubert, Rachmanyinov, Chopin, Liszt) és a karmester neve szerepelt… (Fittler Katalin)

 


Eseménynaptár

<< Előző év / hónap
Köv. év / hónap >>
Mai dátum
Események
Közeli események:

Fórum

Jelentkezzen be az oldal tetején levő bejelentkezés mezőben!