Bejelentkezés

Elfelejtett jelszó
Nemzeti Filharmonikusok - 2016. február 11


Nemzeti Filharmonikusok - 2016. február 11.
Művészetek Palotája - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Komoly érdeklődéssel, teltházzal várta a közönség a Nemzeti Filharmonikusok Halász Péter vezényelte koncertjét a Művészetek Palotájában. A koncert első felében Smetana Moldva című szimfonikus költeménye, és Dvořák h-moll gordonkaversenye hangzott el. Bár a szünetben többen elmentek, sajnálhatták volna, hogy nem szavaztak bizalmat a talán „túl modernnek” vélt, – bár 100 éves – kompozíciónak. Akik maradtak, mély és különleges élménnyel gazdagodhattak, Holst A bolygók szvitje kiváló előadása révén. Népszerű műveket – Smetana, Dvořák műveit – előadni egyfelől hálás feladat, másfelől felelősség, hiszen a közönség elvárásokkal, hang-emlékekkel érkezik. Azonban, ha a zenekar játéka tökéletesen összehangolt és rugalmas, a mű karmesteri interpretációja pedig jól felépített, dinamikailag, hangszíneiben finoman kidolgozott, a hallgató megújult ismerősként hallgatja a művet.

A Moldva előadása szép hangszíneivel, arányaival, pontos artikulációjával sok örömet okozott. Az eltérő tematikájú szakaszok közötti átmenetek kellő tempó- és karakterbeli változásokat hoztak, ugyanakkor a kompozíció ívét sosem törték meg, ahogyan a folyó sem torpan meg útja során. A dinamika változatossága a fület pihentető szelíd pianók és meghökkentő forték közti teljes skálát bejárta, azonban nem volt benne semmi hivalkodó, vagy hatásvadász.
A gordonkaverseny szólistája, Perényi Miklós méltán vonzza koncertről koncertre lelkes közönség tömegét. Bölcs nyugalommal, mély szerénységgel közvetíti a művet, higgadtsága azonban korántsem válik a romantikusan heves mű rovására. Ha a kompozíció úgy kívánja, Perényi természetesen a legmélyebb, legintenzívebb emóciókat is könnyedén megragadja, távlataikat pedig kitágítja. A második tétel molto appassionato utasítást viselő szakasza például szenvedélyessége mellett erőt, letisztultságot sugárzott. A zenekar, úgy tűnt, megilletődött nagy kollégája jelenlétében, és kissé indiszponáltnak hatott időről időre visszatérő pontatlanságaival. A fuvola szóló azonban mind az első tételben, mind a harmadikban remekül simult egybe a gordonka szólamával. A második tételben a zenekar tagadhatatlanul jó hátteret biztosított a műben oly kiemelt szerepet játszó szólistának, majd a harmadik tétel elején Halász Péter karizmatikus és lelkes irányítása alatt remek tempót vettek, erőteljes, lendületes karaktert biztosítva a Finálénak. Perényit a közönség természetesen nem engedhette el ráadás nélkül, így a mester Bach Gordonkaszvitjeiből játszott egy tételt. A közönség megilletődött csönddel, figyelemmel kísérte az ajándékot. A tizenhatodok hullámzása talán akaratlanul is finom keretbe foglalta a koncert első felét, hullámzásával felidézve a víz képét, a Moldva fuvoláinak fodrozódó játékát.
Holst szimfonikus művében újra a zenekaré volt a főszerep. Az első, Mars címet viselő tételben a col legno, precízen megszólaltatott vonósok, az ostinato ritmus fokozódó ereje bíztató jel volt az előadásra nézve. A nyitó tétel folyamatos építkezése, a zenészek pontossága egységesen, egyre erőteljesebben megfeszülő felületet hozott létre. És valóban, mind a hét tétel jól eltalált, karakteres, találó tempójú előadásban szólalt meg. A békehozó Vénuszt megjelenítő, második tételben a hegedű szóló és tutti hangzás váltása egységes, zökkenőmentes volt. A harmadik tételben, amely a szárnyas hírnök, Merkúr nevét viseli, a plasztikusság, a celesta és üstdob összjátéka, a hárfa- és fuvola-futamok messzemenőkig illúziókeltő, karakteres volta, és a befejezés is remek volt. A negyedik tételben a karmester ismét megfelelő tempót talált, a rezesek kezdeti, enyhe kuszaságát, rendezettség, és éppen kellő arányú vidámság, méltóságteljesség követte. Az ötödik tétel – Szaturnusz – remek előadása hallatán a hallgató igazán átérezhette, mit jelenthet az „ólomlábú idő”. A hatodik tétel fantasztikus színei, és pontosan kivitelezett dinamikai kontrasztjai után a hetedik tétel végképp meggyőzte a közönséget, hogy remekművet hallanak. A Nemzeti Énekkar női karának megszólalása a közönséget a legjobb értelemben megdermesztette. Az addig elkalandozó tekintetek mind a meghökkentően puha, és bűvölő hang forrását keresték, de hiába, hiszen a szerző utasítása szerint a színfalak mögül énekeltek, s ahogy az ősbemutatón, az énekhang távolodásának, és elhalásának hatását szolgálta az ajtó becsukása is. Az egyetlen apró kellemetlenség, az utolsó pillanatokban becsukódó ajtó megnyikordulása sem zökkenthette ki a hallgatóságot. Hálás, kitartó tapssal köszönte meg a kiváló előadást. (Fedoszov Júlia)
 


Eseménynaptár

<< Előző év / hónap
Köv. év / hónap >>
Mai dátum
Események
Közeli események:

Fórum

Jelentkezzen be az oldal tetején levő bejelentkezés mezőben!