Bejelentkezés

Elfelejtett jelszó
Óbudai Danubia Zenekar - 2016. március 1.

Óbudai Danubia Zenekar - 2016. március 1. - Zeneakadémia

Még mielőtt elkezdődött volna az Óbudai Danubia Zenekar hangversenye, máris két – az esthez kapcsolódó – eseménynek örülhetett a Zeneakadémia közönsége.
    Az egyikre – az úgynevezett beavató előadásra – másfél órával a kezdés előtt lehetett bemenni a Zeneakadémia nagytermébe. Ezen a házigazda, Eckhardt Gábor először a koncert vendégkarmesterét, Stanislav Kochanovskyt interjúvolta pályafutásáról, illetve a felhangzó művekhez való viszonyáról, majd pedig vetítéssel és hangzó bejátszásokkal gazdagított mini-előadás keretében elemezte a zenekar műsorában szereplő három kompozíciót. A zenei idézetek ezúttal különösen hasznosnak bizonyultak, mivel a nagyérdemű három romantikus programzenei alkotásra – szimfonikus költeményre, zenekarra írt rapszódiára és programszimfóniára – váltotta meg aznap jegyét. Noha a bejáratnál kézbe kapott műsorfüzet részletesen, a lényeget közlőn írta le a zenével elbeszélt és megjelenített történeteket, mégis, e magyarázatok után hallgatva a műveket, azok jóval érzékletesebbnek hatottak, és egy ilyesfajta „idegenvezetés” mindenképpen hasznosnak bizonyult a hallgatók zenei emlékezete számára is. Ráadásul a programzenei műfajoknál – bár a konkrét tartalom ismerete nélkül is élvezhető a muzsika, mégis – jelentősen hozzá tud tenni a zene megértéséhez és értékeléséhez, ha követni tudjuk a kapcsolódó történet zenei illusztrációját.

    A főműsort még egy másik esemény is megelőzte: a Zeneakadémia aulájában – közvetlenül a koncert előtt – Magyarországon élő, orosz nemzetiségű hölgyek énekeltek egy csokorra valót hazájuk népdalaiból anyanyelvükön, harmonika kísérettel. Hangulatot teremtő előadásukkal talán az orosz karmestert köszöntötték, esetleg hangulati bevezetőnek szánták a műsor részben szláv vonatkozású darabjához.
    A Danubia Zenekar már jó ideje olyan koncerteket hirdet meg, melyeken az elhangzó művek mindig valamilyen tematikus láncra fűzhetők fel. A Hősök vagyunk sorozat második hangversenye ezúttal a Küzdünk címet kapta. A műsoron elhangzó kompozíciók – Liszt Ferenc Prométheusz, Leoš Janáček Tarasz Bulba és Csajkovszkij Manfréd szimfónia (op. 58) című alkotása – a különféle célokért való küzdés, az ezzel járó szenvedés, majd a megdicsőülés variációit mutatták meg. Előadói szempontból ezért is kihívás így, egymás mellett megszólaltatni e darabokat. Ez esetben a karmesternek ugyanis határozottan rá kell mutatni a főhős jellemének változásaira, arra, hová, miként jutott el a darab elejétől a végéig. Stanislav Kochanovsky előadását elsősorban az elmélyült, a darabok lényegének mélyére ásó megközelítése tette szimpatikussá. Olvasatában – a zeneszerzők intenciójával egyezőn – nem csupán egy történet elmeséléséről, hanem a szereplők jellemfejlődéséről-változásáról, az emberi karakterben egyszerre jelenlévő sokféleségről van szó. Prométheuszban, például, az emberiség számára az istenektől tüzet lopó titánban egymás mellett van jelen a büszkeség, ám a kétségbeesés, az esendőség és a líraiság is. A dirigens képszerűen interpretálta a történetet elbeszélő helyett az inkább jellemrajzra hangsúlyt helyező szimfonikus költeményt, amihez remek partnerekre lelt a Danubia Zenekar muzsikusaiban. A vendégkarmester és a zenekar három napos, intenzív próbamunkájának köszönhetően pontosan, részletgazdagon csendült fel Liszt alkotása. Már itt felfigyelhettünk a vonósok dús, telt hangzására, a fafúvók virtuozitására, a rezek egységére és az ütők precizitására, a zenekar dinamikai érzékenységére.
    Még a szünet előtt, Janáček Tarasz Bulbájában egy másféleképpen ellentmondásos egyéniség útját követhettük végig. A történet szerint az 1. tételben a címszereplő árulás miatt maga oltja ki kisebbik fia életét, a 2. tételben végig kell néznie idősebb gyermeke kivégzését, míg a zárótételben maga is a lengyel ellenség fogságában esik és máglyahalált hal. A többszereplős eseménysor jó alkalmat kínált a zeneszerzőnek, egyben pedig az előadóknak a különböző karakterek ábrázolására. Emlékezetes, szép oboaszólót hallottunk a nyitótételben, láttató erejű, az életért kiáltó klarinétszólót a középsőben (előtte a győzelmi táncot, a mazurkát is remekül formálta meg az együttes), míg a 3. tételben, a koncertmester által előadott hegedűszóló a cseh komponista alkotásának ékkövévé vált.
A szünet utáni Csajkovszkij-mű a szerző leghosszabb szimfóniája. A zenekar dicséretére legyen mondva, hogy a közel ötvenperces alkotás előadásakor – a fenti két, szintén igényes mű után – sem mutatták a fáradság jeleit. A Manfred-szimfónia köztudottan Berlioz Fantasztikus szimfóniájának egyik közvetlen leszármazottja. Több szállal is kapcsolódik hozzá: hatalmas zenekari apparátust foglalkoztat; keletkezéstörténete Berliozhoz köthető; ez is programszimfónia, mely olyan történetet mesél el (alapját Lord Byron azonos című költeménye adta), ami – a Dies irae sequentia dallamát beleszőve – a főhős bukásával végződik. Az orosz mester szimfóniája mégsem tragikusan, hanem nyugalmat, megbékélést árasztva fejeződik be. Stanislav Kochanovsky minden tekintetben anyanyelvi szinten beszéli Csajkovszkij nyelvét. Ütéstechnikája világos és lényegre törő, sallangoktól mentes, látszik, hogy számára a mű a legfontosabb. A zenekar a dirigens utasításait hűen követve hitelesen mutatta meg a nyitótétel végi nagyszabású apoteózist, a 2. tétel tündéreit (mennyire más ez a megfogalmazás, mint Mendelssohn tündérzenéié!), a 3. tétel hegyi pásztorainak idilljét és a 4. tételt záró, virtuóz fúgát. Az együttes küzdelmeket mutatott meg, ám a zenei anyaggal nem küzdöttek, és a hangverseny utolsó percéig fölényesen uralták nehéz szólamaikat. (Kovács Ilona)


Eseménynaptár

<< Előző év / hónap
Köv. év / hónap >>
Mai dátum
Események
Közeli események:

Fórum

Jelentkezzen be az oldal tetején levő bejelentkezés mezőben!