Bejelentkezés

Elfelejtett jelszó
Óbudai Danubia Zenekar - 2016. szeptember 29.

Óbudai Danubia Zenekar - 2016. szeptember 29.

Noha nevéből eltűnt az „ifjúsági”, a tagjaiban időről-időre rendre változó együttes megőrizte fiatalos lendületét. Nagy szerepe van ebben Hámori Máté karmesternek is, aki ezt a tendenciát tudatosan erősíteni látszik, éspedig a pódiumon túlra is. Nála (náluk) működik a gyakran szlogenként elcsépelt új közönség-teremtő szándék: ritkán látni olyan, mennyiségileg arányosan megoszló, sokgenerációs közönséget, mint a Danubia-koncerteken.
Így történt szeptember 29-én a Zeneakadémián is, a „Szabadok vagyunk” bérletsorozat nyitó előadásán. Immár hagyományosan „Beavató” előzi meg az egyes hangversenyeket, Eckhardt Gábor kétségkívül népszerű és népszerűsítő ismertetőjével, de valljuk meg: a szép szándék részben illuzórikus. Többnyire csak a nyugdíjasoknak van arra lehetőségük (értsd, idejük), hogy háromnegyed 6-ra odamenjenek a Zeneakadémiára, s az egyórás program után háromnegyed órát várakozzanak a koncertkezdésig. Ezért aztán az történik, hogy azok a hangversenylátogatók, akik az élőzene-hallgatás elkötelezett hívei, még jobban megerősödnek hittel vallott véleményükben, miszerint a hangfelvételek nem pótolják az „itt és most” születő hangzásélményeket. Tehát, mindenképp hasznos ez a gyakorlat. Annál is inkább, mivel Eckhardt Gábor a zenetörténeti kutatások új eredményeit is képes becsempészni, értékes információként, mondandójába.

Ezúttal az együttes művészeti vezetőjét, Hámori Máté karmestert kérte rövid beszélgetésre a műismertetés előtt – s ketten közösen mondták el azokat a szép gondolatokat, amelyek a sorozatcím-választást inspirálták, s együtt mutattak rá arra is, hogy a Zeneakadémia színpadán korántsem újdonság, hogy színészek jelennek meg, hogy verseket mondanak.
Ami viszont új volt, egy sajnálatos tapasztalat: Kosztolányi Dezsőtől a Szeptemberi áhítat Bálint András előadásában már-már élvezhetetlennek bizonyult. Megkockáztatom: nem kell különlegesen kiképzett akusztikai tér ahhoz, hogy a hang – előadóművészi orgánumból – érthető legyen. A technikai lehetőségek egyik legsúlyosabb átka, hogy a mikrofon- és mikroport használata felszínessé teszi az artikulációt. Bálint András interpretációjában aligha tekinthetjük véletlennek az egyes szakaszok tempóbeli különbségét – de a gyors, már-már elhadart szakaszok, amelyek afféle időjáték értelmében, érzelmi zárójeles közléseket voltak hivatottak megjeleníteni, néha felületesre, már-már érthetetlenre sikeredtek. Így sérült a vers egésze, s nem biztos, hogy ez arra sarkallta a hallgatókat, hogy hazatérve elolvassák. Érdemes lenne a versmondásnál is a minél személyesebb kontaktus kialakítására törekedni – annál is inkább, mert az újdonságot még így is pisszenés nélküli figyelemmel fogadta a közönség.
A szabadság-variációkat a zenében Mozart C-dúr (K. 467) zongoraversenye és Brahms D-dúr szerenádja (Op. 11) képviselte. A különböző nagyságú előadói apparátust foglalkoztató művek jó lehetőséget kínáltak annak észrevételére, hogy hogyan „reagál” a Zeneakadémia (felújított) nagytermének akusztikája a kisebb és nagyobb létszámú muzsikusok játékára. A Mozart-koncert hangzása áttetsző volt, minden részletében követhető, a Brahms-muzsika jellegzetes hangszíneket sorjáztató hangszerelése foltszerűbb háttér előtt érvényesült csak. Remélhetőleg a gyakori zeneakadémiai fellépések (pontosabban, a megelőző próbák) során a művészi igényesség eredményeképp módjuk lesz az együtteseknek (s ez valamennyi itt fellépő zenekarra vonatkozik) kikísérletezni az ideális hangzásarányokat.
Mozart C-dúr zongoraversenyének szólistájaként Érdi Tamást hallottuk, s ismét tanúi lehettünk egészen kifinomult árnyalatokra érzékeny billentéskultúrájának, ami leginkább a lassútételben érvényesült – és a ráadásként adott szólódarabban, Mozart d-moll fantáziájában. A sorozatcímbeli „szabadság” további aspektusa!
A Brahms-szerenád hangözöne elbágyasztotta a hallgatóságot, belesüppedtünk a kidolgozott hangzásba. Ami az előadást illeti, a kezdet (esetleges, de mégis bosszantó) gikszerét követően nem sok panaszra adott okot. Legfeljebb a dinamikai skála szélesítése tenné könnyebben követhetővé a történéseket. A technikailag egységes vonósszólamok előadásában a többé és kevésbé vidám karakterek legfeljebb a ritmika jóvoltából differenciálódtak. Talán csak a perfekcióra-törekvés akadályozta a muzsikusokat a vállalt érzelmi azonosulásban, az intenzívebb személyes jelenlétben.
Az új hangversenylátogatókat megnyerni szándékozó projekt valamennyi előadójának nem szabad szem elől tévesztenie, hogy a közönség egy (vélhetőleg nem is kis) részének valamennyi műsorszám újdonság. Tehát, minden esetben olyan interpretációra kell törekedniük, hogy lehetővé tegyék a rácsodálkozás élményét, mert a művekre nyitott, de azokkal első ízben találkozó mélyebb benyomást kap az átélt-értő (tehát, az értést megkönnyítő) tolmácsolás által. (Fittler Katalin)


Eseménynaptár

<< Előző év / hónap
Köv. év / hónap >>
Mai dátum
Események
Közeli események:

Fórum

Jelentkezzen be az oldal tetején levő bejelentkezés mezőben!