Bejelentkezés

Elfelejtett jelszó
Pannon Filharmonikusok - 2016. december 16.

 


Pannon Filharmonikusok - 2016. december 16.
Bartók Béla Nemzeti hangversenyterem


A Pannon-bérlet második estjének a műsorismertető azt a címet adta: Brahms és Bogányi, ráirányítva a figyelmet arra a különleges lehetőségre, hogy az elsősorban Chopin- és Liszt-játékosként számontartott Bogányi Gergelyt a monumentális d-moll zongoraverseny szólistájaként hallhatjuk. Mindig fokozza a látvány hatását, amikor filigrán alkatú szólista vállalkozik a sok szempontból igényes szólista-feladatra – és ezúttal is lenyűgöző volt megélni a dinamikai szinten is érvényesülő bonyolult szerkezet hangzó megjelenítését. A mű több mint másfél évszázada nyer meg mind újabb generációkat Brahms muzsikájának. (Egyébként ezzel a versenyművel fog szerepelni a Pannon Filharmonikusok a Brahms-maraton keretében, ott Várjon Dénes szólójával, Vass András vezényletével).
A pretoriai születésű osztrák Gérard Korsten volt az est karmestere. Korsten a Curtis Intézetben és Salzburgban Végh Sándor növendékeként végezte hegedű-tanulmányait. Pályája első szakaszában rangos együttesek hangversenymestere volt, s számottevő koncertteremi és hangfelvétel-készítő tapasztalat birtokában 36 évesen cserélte fel hangszerét a karmesterpálcára (pontosabban, a karmesteri dobogóra, hiszen nem mindig használja a dirigensek e jellegzetes kellékét). Azóta szakmai életrajzában külön fejezetként íródik az operadirigensi és a hangversenytermi pályakép, amelyek közül főként az előbbi nyer megörökítést (CD- és DVD-felvételeken). A magyar zenekarok közül legtöbbször a Budapesti Fesztiválzenekarral szerepelt, de vezényelt a Magyar Állami Operaházban is, továbbá a Győri Filharmonikusok után a Pannon Filharmonikusokkal is eredményes munkakapcsolatot alakított ki.
Korsten vérbeli zenekari muzsikus akkor is, amikor vezényel. Jó érzékkel találja el, mikor van szükség konkrét utasításra alkalmi mozdulatokkal, s mennyiben lehet „magára hagyni” a játékosokat oly módon, hogy az előkészítő munkálatok során kialakították a közös elképzelést. Ezt követően leginkább a folyamatok életben tartására koncentrál, arra, hogy ne csökkenjen a figyelem (a „jelenlét”) intenzitása. Ezzel a szerzőt/művet és előadó-partnereket egyaránt komolyan vevő magatartásával a hallgatóság figyelmét is irányítani tudta – s bár a tételszünetek köhögés-epizódjait nem tudhatta kiiktatni, azt sikerült elérnie, hogy a muzsikálás légköre zavartalan legyen (a koncentrált figyelmet követő „lazítás” lecsapódása ilyenkor kevésbé lehet bosszantó). 
A Müpa negyedéves műsorában Bogányi Gergelytől a következő sorok olvashatók: „Az előadó-művészetet nem lehet betanulni, az a pillanat művészete. Én a koncerttermet szent helynek tekintem, ahol a művész minden alkalommal először játssza, újrateremti a darabot. A pódiumon megpróbálom elfelejteni, amit addig tudtam, hogy megszülethessen a zene csodája, ami mindig más.” Nemes vélekedés, ám ehhez megfelelő partnerek kellenek. Ezúttal jutottak Bogányinak – Korsten maximális figyelemmel gondoskodott arról, hogy a szólista, akinek ebben a versenyműben néha szokatlan helyzetek jutnak, mindig ideális környezetben érezhesse magát (illetve szólamát). Úgy játszott, hogy egyidejűleg érzékeltük szólistának és a gazdag-dús zenekari anyag egyik fontos szólamának.
Ami a zenekart illeti, a versenyműben csakúgy, mint az est második részében, Dvořák viszonylag ritkán hallható VI. szimfóniájában különleges élményt jelentett a hangvolumen érzékeny kezelése. Gyakran monumentális hangözön vette körül a hallgatót – de a leghangosabb dinamika sem tűnt bántónak; nem halláskárosítóan erős, hanem intenzitásával felemelő hatású volt. A karakterek iránti érzékenység a tematikus anyag változatosságát mutatta fel, ugyanakkor a részletező kidolgozottság sohasem ment a nagyobb formarészek rovására. A mélyvonósok szokás szerint remekeltek, a hegedűszólamok pedig az adott zenei faktúrán belül betöltött szerepüknek megfelelően illeszkedtek a kialakuló hangképbe. Nem volt jelentéktelen hang, ugyanakkor mindig megkülönböztetetten érvényesültek a fő-szólamok (a mellék-szólamok környezetében). Differenciáltan játszottak a fafúvók is; érezhetően tudatában voltak annak, hogy mikor szorítkozik szerepük kopulázásra (hangszínmódosító hatással), s mikor kapnak szólista-rangot. 
Miközben Dvořák könnyen befogadható, tetszetős muzsikáját hallgattam, sajnálattal regisztráltam a történelmi szelekció szigorúságát (aminek legeklatánsabb példáját Vivaldi gazdag versenymű-termése adja, A négy évszak elsöprő sikerével és megannyi hasonló kvalitású kompozíció kényszerű háttérbe szorulásával).
Ismert és ritkán hallható, hangnemükben is harmonizáló d-moll és D-dúr műsorszám – kedvelt szólista és emlékezetes produkciót létrehozó vendégkarmester: kiszámítható volt a fogadtatás sikere és a hallgatóság elégedettsége. (Fittler Katalin )
 

Eseménynaptár

<< Előző év / hónap
Köv. év / hónap >>
Mai dátum
Események
Közeli események:

Fórum

Jelentkezzen be az oldal tetején levő bejelentkezés mezőben!